TRÉFÁS BEJELENTÉS A VACSORAKÉSZÍTÉSRŐL

Szép vendégkoszorú, egész gyülekezet,

Mely igen szép renddel helyre telepedett.

Tessék, kérem szépen csendességben lenni,

Mert az ételekről akarok beszélni.

 

Mivelhogy én vagyok a legelső szakács,

Mesterségem értem, jobban, mint száz takács!

A sokféle étkek nemsokára jönnek,

Szakácsnéim ott kint egyre-másra főznek.

 

Hogy ne kelljen várni óráról órára,

Adtam már foglalót egypár vágás fára.

Most pedig egy embert kellene fogadni,

Mert hát bizony a fát fel is kell még vágni.

 

Azért, hogy idején főljön meg az étel,

És hogy máma senki meg ne haljon éhen,

És hogy a tehénhús megfőljön idején:

Itt van taglójával a mészároslegény.

 

Azt mondja, hogy ki-ki készítse el gyomrát,

Mert ő holnap délre levágja a marhát.

Kilenc legény pedig reszeli a tormát,

Mindnyájoknak nagyon tekeri az orrát.

 

A boltba is küldtem paprikáért kettőt,

Elvittek magukkal egy nagy, cigány teknőt,

Mert sok paprika kell holnap a levesbe,

Hogy ne legyen semmi hiba az ételbe.

 

Malomba is elment egy jó, sánta szolga,

Hogy tésztának való lisztet onnan hozna.

Magam pedig megyek káposztát gyalulni,

Mert ideje lesz már besavanyítani.

 

A gazdasszony pedig elment a piacra,

Tyúkot vásárolni a holnapi napra.

Tisztelt uraim közt lesz, aki bort iszik,

Elküldtem már érte, lehet, hogy ád Icik.

 

Lesz itt minden elég, majd hozom a többit;

Addig – kinek tetszik – egye meg a semmit!

Csakhogyhát a semmi nem könnyű eledel,

És – ha mohón kapja – megfekszi az ágyat,

Különben kívánok hozzá jó étvágyat!

 

 

Bodroghalász (Zemplén)

 

Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok