Látom életemet, nem igen gyönyörű,
Az én két orczámon folydogál a könyű.
Ha tudtad határát rövid szeretetnek,
Mért nem hagytál békét én árva fejemnek!
Minden madárkának szabad ágra szállni,
Csak nekem nem szabad az utczán sétálni;
Titkos szeretetnek nem kell czégért dugni,
Mert vagynak irigyek, s el fognak gátolni.
Sír az út előttem, bánkódik az ösveny,
Még az is azt mondja: áldjon meg az isten!
Áldjon meg az isten minden javaival,
Mint kertbeli rózsát drága illatokkal!
