Amott látod, rózsám,
Azt a száraz nyárfát…
Mikor az kizöldül
Akkor megyek hozzád!
»Hiszem én Istenem’,
Kizöldül az én fám,
Virágos tavaszszal
Visszatérsz még hozzám.«
»Vágassuk le, rózsám,
Azt a száraz nyárfát,
Csináljunk belőle
Egy nagy akasztófát;
Arra akaszszuk föl
Azt a török császárt,
Hogy ne szomorítson
Már több édes anyát.
Belegrád! Belegrád!
Átkozott Belegrád!
De sok édes anyát
Megszomorítottál!
Belegrád, Belegrád!
Átkozott Belegrád
De sok édes anya
Átkot mondott reád!
