A mezei kis pacsirta Mind a két szemét kisirta; Sirok én magam is, Sír az én galambom is, Lehajlott értem az ág is. Valamennyi gácsér rucza Mind bodor annak a farka. Kék szemű barna lány, Selyem kendő a nyakán, Szeret az engem igazán. Haza is kéne már menni, Vajon mit kéne hazudni? Sötét az éjtszaka, Galambom, kisérj haza, – Megszolgálom virradtára!