A mezei kis pacsirta

  A mezei kis pacsirta
  Mind a két szemét kisirta;
      Sirok én magam is,
      Sír az én galambom is,
      Lehajlott értem az ág is.

  Valamennyi gácsér rucza
  Mind bodor annak a farka.
      Kék szemű barna lány,
      Selyem kendő a nyakán,
      Szeret az engem igazán.

  Haza is kéne már menni,
  Vajon mit kéne hazudni?
      Sötét az éjtszaka,
      Galambom, kisérj haza, –
      Megszolgálom virradtára!