Kiindultam a hazámból
Szentes városa felé,
Megláttam egy bus gerliczét
Szállni Vásárhely felé.
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mond meg az én galambomnak,
Ne sirasson engemet.
Már csakugyan el kell menni,
Kész az úti czédula,
Restek ugyan gyors lábaim
Most a másérozásra,
De ha el fogok menni,
Majd vissza fogok jönni,
Reám rakott gyöngy csókjaid
Vissza fogom fizetni.
Édes szivem, szép szerelmem,
Ha én aztat tehetném:
Violaszin nyoszolyában
Veled együtt fekhetném!
Vágyik szivem szivedre,
Gyenge legény létemre,
Lehajtanám bus fejemet
Fehér, hattyu melledre.
Tavaszszal szokott kinyilni,
Rózsám, a szép tulipán;
A ki kettőt hármat szeret,
Jaj hogy él az igazán!
Lám én egyet szeretek,
Mégis sokat szenvedek,
Ez az álnok, csalárd világ
Megemészt már engemet!
