Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többet vissza,
Rajtam van a rózsám csókja,
Hej, ha sajnálja, vegye vissza.
Derül, borul a Dunáról,
Jön szeretőm a tanyáról,
Emelgeti kis kalapját,
Hej, velem kedvelteti magát.
Ne emelgesd a kalapod,
Ugy is tudod, tiéd vagyok,
Nem a vásárba’ vettelek,
Hej, rózsabokorról szedtelek.
Sugár magas az új torony,
Bele akadt az ostorom,
Akaszd ki kedves galambom,
Hej, piros orczád megcsókolom.
Vásárhelyi templom előtt
Három águ almafa nőtt,
Hej de bodor a levele,
Hej, Samu a szeretőm neve.
Esik eső karikára,
Barna babám kalapjára,
A hány eső esik rája:
Hej, annyi csókot adok rája.
Haragszik a rózsám anyja,
Hogy énhozzám jár a fia;
Ha haragszik, tegyen róla,
Hej, vessen békót a lábára.
Vessen békót a lábára,
Pányvázza ki a mályvára,
Pányvázza ki a mályvára,
Hej, viola-szin pántlikára.
