(Nóta: Hallgasd meg, uram, kérésem.)
Mint ért gabona aratást
Várja a kívánt takarást:
Ugy testem boldog halást
Várta csendes nyúgovást,
Mert nyolczvankét idős voltam,
A mikoron én megholtam,
Diószegi István nevem
Volt, míg az élők közt éltem.
Ember eszedbe veheted,
Hogy csak vándorlás életed,
Szükség rólam tanúlnod,
Hogy utánam kell jutnod,
Mert por vagy, azzá kell lenned,
Te néked is el kell menned,
Bár erős vagy, hatalmas légy,
A halálban te is részt végy.
Mert ki született anyától:
Az irígy halál zsoldjától
Meg nem menekedhetik,
Bár jót cselekedhetik.
Mint a ki itten meghala,
Egy jó kegyes atya vala,
Még is életének vége
Lett, hogy fáklyája elége.
De lelke vígad az égben,
A mennyei dicsőségben,
Megváltójával örűl
Szent atyja jobbja körűl,
Ahol szent, szent, szent zengéssel
És angyali énekléssel
Áldja teremtő istenét,
Ki bölcsen teremtett mindent.
