Most jöttem én az aradi vásárról, Elveszett a patkó lovam lábáról; Mig a kovács vasalja a lovamat, A csárdában kimulatom magamat. Deres a fű, édes lovam, ne egyél, Inkább engem a rózsámhoz elvigyél, Vígy el engem, kis pej lovam, odáig, Hogy ne fájjon az én szivem sokáig. Lassan vigyél, kis pej lovam, ne nagyon, Letalálok betegedni az uton, Nem messze van az én rózsám tanyája, – Ő gyógyit meg, nem doktor orvossága!
Most jöttem én az aradi vásárról
