Rozmaringnak olyan a szokása, Télen nyáron zöldelik az ága, Leszakasztják, kóróvá változik, Az én szivem hozzád kivánkozik. Lehullott a rozmaring levele, Magam is elhervadok mellette, Mellemre tűzöm száraz kóróját, Ugy várom el halálom óráját, Szeged alatt folyik el a Tisza, Kedves rózsám ne várj többé vissza, Vagy a Tisza, vagy a széles Duna Megemészt már engem nem sokára.