Ugyan milyen az az élet,
A ki kettőt hármat szeret!
Lám én csak egyet szeretek,
Mégis eleget szenvedek.
Szeressen többet akárki,
Nékem egynél több nincs senki.
Ne is adjon többet az ég, –
Jót szeretni egy is elég.
Távol a test, közel a sziv,
A ki egymáshoz igaz, hív;
Távol van tőlem a rózsám,
De a szive igaz hozzám.
Ugy élek én a rózsámmal
Mint a legdrágább ruhámmal;
Ugy megőrizem a szennytől,
Mint kedvesem a rosz nyelvtől.
Lement a nap, este vagyon,
Kis angyalom távol vagyon,
Távol vagyon, nem láthatom,
Szép száját nem csókolhatom.
