Zöld a kökény, majd megkékűl,
Most vagyok szerető nélkűl;
Bár az isten olyat adna,
A ki hozzám hű maradna.
Álom esett a szememre,
Hajnal űzi ki belőle,
Ha a hajnal ki nem űzi,
Kedves rózsám kikergeti.
Szerettelek egy ideig,
Valami fél esztendeig,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Maradhatsz már kedves rózsám!
Bolond, ki a lánynak hiszen,
Hogy csak őt szereti hiven;
Annyit szeret, a mennyit lát,
Szive hajlékony, mint a nád.
Én is kezdtem egynek hinni,
Igért hűségében bízni;
Szeretett is, a mig látott,
Ha nem látott, máshoz állott.
