Kimentem én a szőllőbe,
Kapát vittem a kezembe;
Felakasztottam a fára,
Bort ittam a rovására.
Bort ittam én, boros vagyok;
Hazamennék, de nem tudok.
Aki tudja, mért nem mondja:
Merre van az országútja?
Még azt mondják az emberek,
Hogy az orrom bortúl veres.
Mér(t) veres a liba orra,
Mikor sose mártja borba?
Azt mondják rám az asszonyok,
Hogy a bortúl ingadozok.
Ingadozik a nádszál is,
Pedig az csak víztűl ázik.
Tállya (Zemplén)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
