Még anyám méhébe voltam,
Már a fegyvert mögkóstoltam;
Édös tejét nem is szoptam,
Halál torkába gyutottam.
Még alighogy mög sem nyőltem,
Már karó mellé köttettem;
Madaraktul emésztettem,
Tolvaj kezektül szedettem.
Még alighogy mög sem szödtek,
Már facsöbrökbe töltöztek;
Izrül izre összetörtek,
Furkósbottal fejbe vertek.
Még itt nincs vége kinomnak:
Lábukkal rajtam tipródnak;
Fasatukba szorongatnak,
Ott is sokat sanyargatnak.
Kik vérömet mögböcsülik,
Övegpoharakba töltik;
A torkukon leeresztik,
A gyomrukba mögemésztik.
Eltemettetésöm után
Bosszut állok én is, méltán:
Kiket sárba döntök utcán,
Akár fiu, akár leány.
Erőt adok férfiaknak,
Jókedvet az asszonyoknak.
Sok lábat indittok táncra,
Bajt nem adok busulásra.
Hetes (Somogy)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
