Aranybárány a szép leány,
Olyan piros, mint a márvány,
Engedelmes, mint a bárány,
Nem hamis, mint az oroszlány.
Szereti is mind a világ,
Mert drágalátos gyöngyvirág.
Legeslegszebb leány biz ez,
Nagyon illik szép legényhez.
Becsüllők járnak utána,
Míg neve Kata, Zsuzsánna.
Kilenc faluba sincs párja,
A táncot is könnyen járja.
Piros pántlikája bokros,
Egész huszonöt forintos.
Piros csizma kell lábára,
Perec, kalács tángyérjába.
A menyasszony áldomását
Most igyuk meg, s eszünk kását.
A menyasszony legelöl ül,
Talán már is táncra készül.
Fiatal legényhez illik,
A menyasszony úgy tündöklik,
Mint az arany vagy sárgaréz;
Sokkal édesebb, mint a méz.
Örömanya ne bánkódjék,
Egy csöppet se zúgolódjék.
Jó helyen van a leánya,
Talán bizony aranybánya.
Tejbe-vajba fürösztgetik,
Paplanos ágyba fektetik.
Oda ölbe teszik-veszik,
S mindennap kétfélét eszik.
Zendítsétek a muzsikát,
Táncoltassák meg Zsuzsikát,
Örzsikét, Sárát, Katicát,
Imre hozta el Rózacskát!
Kánaán földjéről hoztuk,
Mindenfelől tudakoztuk.
Mint a nyúlat, úgy nyomoztuk,
A szekeren is hordoztuk.
Nyargaltunk vele a fagyon,
De maga sem bánta nagyon.
Igen kedvünk szerint való,
Méltó érte a foglaló.
Száz aranyért sem adjuk ki,
Inkább rétest adunk neki.
Forogjon a guzsaly, s orsó;
Nem kell most guzsaly, sem orsó.
A menyasszony elég magos,
Öltözete is csillagos,
De a vőlegény sem káros,
Mert szép menyasszonnyal páros.
Tőtsünk bort a poharába,
Úgy öntözgessük szájába,
Ne fáradjon érte maga,
Nem szédíti meg a szaga.
Mártott mézet s bábot vegyünk,
S menyasszonnyal együtt együnk!
A vőlegény, jaj, be jól járt,
Menyasszonnyal táncol minnyárt.
Tíz meg egy öt az esztendő,
Mikor ő férhez menendő,
Életének virágjában,
Lesz asszony legszebb korában.
Siska disznó az erdőbe,
Ás és túr is a düllőbe.
Ezután minden időbe
Konty leszen a lány fejére.
Csíkménaság (Csík)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
