Ó, én édes kis madár, mire vetemedtem,
Mikor a zöld erdőben szemet szedegettem?
Tőrbe estek lábaim, oda szabadságom.
Kötve vagynak szárnyaim, oda vigasságom.
Zöld vályúból itatnak, de nem a mezőben,
Cúkorral is etetnek, de nem az erdőben.
Bodzafának gyöngyei sokkal szebbek voltak,
A patakok vizei, jaj, de szépen folytak.
Édes leánybarátyim, tőletek elváltam,
Tegnapelőtt véletek még együtt sétáltam,
Rabja lettem holtomig a csalárd világnak,
Kelletlen kell fütyölnöm, kell e madarásznak.
Már énnekem különös szoba van kíszítve,
Eledelem cúkorral vagyon elegyítve.
Csendesebb volt a lakás, jut eszembe fészkem,
Százezerte jobb vala én mezei étkem.
Garamszentgyörgy (Bars)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
