Tartanék szeretőt,
De nem tudom, hogy kit?
Szegén leán vagyok,
Nem tudok én sönkit.
Elmönnék fonóba,
De anyám nem ereszt,
S ha pötyörgök érte,
Nagy szömöket mereszt.
A kutyánk meg hamiss,
Más ide nem jöhet;
Egyedül gunnyasztok
A cserepes mellett.
A Jóisten tudja,
Mi lösz így belőllem,
Ha a legénserög
Mit se tud felőllem!
Elbúsulom magam,
Kiszárad a szüvem,
Mind a virág, mikor
Ápolója nincsen.
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
