Csak azt ugatja a kutya messzirűl

  Csak azt ugatja a kutya messzirűl:
  Én vagyok a világ roszsza egyedűl.
  Bepanaszlom az istennek magának,
  Mért tartanak engem világ roszszának?!

  A csillagok feketébe öltöznek,
  Az irígyek mindig rólam beszélnek.
  Verd meg, isten, a sok irígy nyelveket,
  Mért szólták el tőlem a szeretőmet!

  Felfogadom, hogy ezután jó leszek,
  Fogadásból a templomba elmegyek,
  Békét hagyok a bornak s a leánynak,
  Ezt fogadom az istennek magának!