Minap a kert alatt mentem,
Nagy alma szagot éreztem.
Kendtekhez bémentem,
Majd meghasadt a szivem
Azért a kendtek lányáért!
Vele hogy megismerkedtem,
Egyszer kétszer átöleltem;
Mondtam az anyjának,
Mondja meg az apjának:
Adja nekem kedves lányát!
Ha nékem nem adja kendtek,
Jól gondját viselje kendtek,
Tétessék levélbe,
Csináltassák üvegbe, –
Ne fájon a szivem érte,
Azért a kendtek lányáért!