Fekete bárány de barna,
Árva kis lány, nincsen anyja.
Nincsen nekem édes anyám,
A ki gondot viseljen rám.
De van nekem egy mostohám,
A ki mindig durúzsol rám;
No dúljék kend, ne fúljék kend,
Édes anyám helyett van kend.
A szegedi temetőbe’
Egyszer voltam életembe’,
Lefeküdtem kapujába’
Világos kék nyoszolyába.
Azt gondoltam, eső esik,
Pedig a szemem könnyezik,
Szemem könnyes, orczám nedves,
Mind teérted van ez kedves!
Mondta nekem édes anyám,
Ország világ lesz a hazám,
Tüske bokor a szállásom,
Ott se leszen maradásom!
