Köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél.
Arról sem tehetek, hogy már megvetettél;
Nálamnál szebbet is, jobbat is kerestél.
Élj azzal vígabban, mint énvelem éltél!
De ez jól van nekem, szegény, árva fejem,
Mert a szeretetet nem is mérsékeltem;
A szívem s a lelkem nem is egyeztettem:
Próbára sem tettem, egyezik-e vagy sem?
Jót kívánok, szívem: szíved vígan éljen;
Semmi szomorúság szívedhez ne férjen!
Citrus és tulipánt kertedbe teremjen,
Zengő fülemile ablakodon pengjen.
Bánatnak fellege téged elkerüljen,
Hogy annak zápora soha meg ne verjen!
Szerelem gyertyája asztalodon égjen;
Szépséged, jóságod az égig felérjen!
Két fejér karodban két szép aranyperec.
Éltessen az Isten azzal, akit szeretsz!
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
