Megkapta az új pár immáron az áldást.
Egész éjjel ittuk reá az áldomást;
Most, hogy reggel vagyon, már hazaindulunk,
Boldog házasoktól szépen búcsúzkodunk.
Őket e kis házban most magukra hagyjuk,
Hogy a szerelmüket szókkal ne zavarjuk.
Turbékoljanak ők galambok módjára,
S szaporodjanak is jövő ilyen tájra;
Akkor aztán jövünk majd keresztelőre.
Megint jól mulatunk, mondhatom előre;
Az lesz a legszebb nap ezen a világon.
Addig az Úristen mindnyájunkat áldjon!
Gyerünk haza!
Alföld
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
