Aki bút nem akar látni,
Menjen mennyországba lakni;
Csináljon az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha;
Megfogadnám még valaha,
Kit fel nem találok soha.
Édesanyám mondta nekem,
Mire a szerető nekem?
De én arra nem hajlottam,
Titkon szeretőt tartottam.
Titkon szeretőt tartottam,
Kivilágosodott rajtam;
Egy asszonynak éles nyelve
Egész falut bépengette.
Édesanyám rózsafája,
Engem nyitott utoljára;
Bár engem se nyitott vóna,
Hogy maradtam vón bimbóba.
Édesanyám rózsafája,
Én vótam legszebb bimbója;
De egy gonosz leszakétott,
Két karja közt elhervasztott.
Ugocsa
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
