Árva vagyok, árva lettem,
Hogy hívemet elvesztettem.
Árva vagyok, mint a gólya,
Melynek nincsen pártfogója.
Nem kell nekem senki híve,
Senki megunt szeretője;
Beérem a magaméval,
Az én barna galambommal.
Majd elmegyek valamerre.
Valamely ország szélére;
Fészket rakni fügefára,
Sok irigyeknek dacára.
Isten hozzád, Magyarország!
Nekem nem zöldell itt több ág.
Isten hozzád, szép vidékem!
Szívemet nem keserítem.
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
