Az ég alatt, a föld színén
Nincsen ollyan árva, mint én;
Sirat engem a madár is,
Lehajlik értem az ág is.
Búval élek, búval megyek,
Örömet sehol sem lelek;
Kedves rózsám, hogy elhagytál:
Nyugalmamtól megraboltál.
El-elbúsulom magamat:
Jól nem láthatom magamat;
Szegény szívem csak kesereg,
Két szememből könnyem pereg.
Fel se venném, ami nézi;
Jó az Isten, elintézi.
De hogy értem ő is érzi,
Ez az, ami szívem vérzi.
Magyarpécska (Arad)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
