Elbúsultam én magamat:
Itt kell hagynom galambomat.
Már én akármerre járok,
Szép rózsára nem találok.
Szeress éngöm, édös kincsöm!
Tudod, azt fogadtad néköm,
Hogy enyém lész mindhalálig;
Szíved tőlem meg nem válik.
Ha megnyeröm szabadságom,
Szívem, gyöngyöm, szép virágom,
Elveszlek én esztendőre;
Esztendőre vagy kettőre.
Árvátfalva (Udvarhely)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
