Ha bemögyök, ha bemögyök a csárdába mulatni,
Énutánnam, énutánnam sírva ne gyüjjön sönki!
Ha beverik, ha beverik ezt az árva fejemet,
Van szeretőm, van szeretőm, kimossa a sebömet.
Ha kimögyök, ha kimögyök a temető dombjára,
Ráborulok, ráborulok édösanyám sírjára:
– Kelj föl, kelj föl, édösanyám, a te néma sírodból!
Csavargó lett, csavargó lett egyetlenegy fiadból.
Kákics (Baranya)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
