KÁSAPÉNZ SZEDÉSEKOR

Vígságunk búsítja egy szomorú eset,

A sürgés-forgásban egy kis baj is esett:

Ahogy a szakácsné a kását kimérte,

Ráfröccsent belőle a keze fejére.

Le vagyon forrázva a szakácsné karja,

Nagy égett sebeit kendővel takarja.

Sírdogál szegényeke, szánat nézni rája;

Jó lenne elmenni írért patikába,

De gyógyszervevésre bizony, urak, pénz kell,

Azért ezt a kérést közlöm kelmetekkel:

Adjon hát mindenki, amennyit bír zsebe,

Hadd gyógyuljon meg a szakácsnénak keze!

 

 

Alföld

 

Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok