Nézz ki, rózsám, ablakodból!
Most indulok a városból.
Nézz utánam keservesen!
Vagy látsz többet vagy sohasem.
Szerettelek, de nem hitted:
Hű szerelmem megvetetted;
Megvetetted, s eltaszítál,
Engem búbánatnak adtál.
Megérem még azt az időt:
Sírva mégy el kapum előtt;
Szólok hozzád egyet-kettőt,
De azt sem úgy, mint azelőtt.
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
