Pántlikás kalapom
Fújdogálja a szél.
Köszönöm, galambom,
Hogy eddig szerettél.
Nem én voltam első:
Mással is úgy tettél.
Verjen meg az Isten,
Hamar megvetettél!
A bazsarózsának
Lehajlott a szára.
Hej, én is hajlottam
A rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa
Piros bimbó nélkül?
Mit ér a szerelem
Igaz hűség nélkül?
Istenem, nagy dolog,
Ki egymást szereti;
Mégis a Jóisten
Össze nem vezeti.
De még nagyobb dolog,
Ki egymást gyűlöli,
Mégis két vénasszony
Összeköszörüli.
Nehéz a kis hangyát
Kősziklán nyomozni.
Két kelletlen párnak
Egy ágyba nyugodni.
Mikor ölelni kell,
Karjait fájtatja;
Mikor csókolni kell,
Könnyeit hullatja.
Sáta (Borsod)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
