– Sűrű csillag, jaj, de régen utazol!
Nem láttad-e az én rózsám valahol:
Vagy az úton, vagy az útnak szélibe,
Vagy a kerek erdőnek közepibe?
– Láttam biz én kerek erdő szélibe:
Piros málnát szedett a kötőjibe.
Véletlenül feltekintek az égre,
Nincsen csillag, mind lehullott, a földre.
Lehullott a reménységem csillaga;
Hogy is lennék már én boldog valaha?
Boldog már én csakis akkor lehetek,
Ha a császár katonája nem leszek.
Mátraballa (Heves)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
