Verd meg, Isten, verd meg
Azt az apát s anyát,
S aki tőllem tiltsa
S az ő édes lányát.
Mer neki lánya vót,
Nekem szeretőm vót;
Mer neki lánya vót,
Nekem szeretőm vót.
Sír az út előttem,
Bánkódik az ösveny;
Még az es azt mondja:
– Verjen meg az Isten!
Verjen meg, verjen meg,
Veretlen ne hagyjon;
Verjen meg, verjen meg,
Veretlen ne hagyjon!
Újfalu (Moldva)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
