Verjen meg az egek ura tégedet!
De megszomorítottad a szívemet;
Fölzaklattad víg szívem nyúgodalmát,
Szemeimnek is az ő csendes álmát.
Legelső öste, mikor hozzám jöttél,
Akkor magad engemet felkérdeztél.
Akkor mondtam, hogy szerencsétlen vagyok,
Szerencsétlenséges bánatim nagyok.
Ha kimegyek erre magos tetőre,
Feltekintek a csillagos kék égre:
Én istenem, merre van az én hazám,
Merről sirat engemet édesanyám?
Dehogy sirat, rég el vagyok feledve;
Meg sem holtam, már el vagyok temetve.
Szerencsétlen csillag alatt születtem,
Mer elhagyott, kit igazán szerettem.
Gyergyószentmiklós (Csík)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
