Édesanyám, kérem,
Ne rontsa a vérem,
Mer én azt ígérem,
Hogy én a rózsámmal
Holtomig megérem.
Azt mondják, nem adnak
Engem galambomnak;
Inkább adnak másnak,
Annak a hatökrű fekete subásnak.
Pedig az én rózsám,
Ha egy csókot hint rám,
Tizenhat ökréért
Sem annak nem adnám.
Mert minek az ökör
Az új istállóba,
Ha szerelem nincsen
Gombos nyoszolyába?
Mert mikor ölelni kell,
Karjaim elhalnak.
Mikor csókolni kell,
Könnyeim hullanak.
Szegvár (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
