Kináltak már gazdag leányt énnekem,
Hej, de mit ér, hogyha mégse szeretem?
S ő se szeret engem, csak a fejkötőt,
Bánná is ő, hogy hűséget esküdött.
Kitetszik a két szeméből, hogy hamis.
Lenne neki szeretője tán hat is.
S ő viselné a háznál a kalapot,
Avval volna, hogy hisz mindent ő hozott.
Jobb magamhoz való szegényt keresnem,
Tövises ágy, ahol nincsen szerelem,
És a szegényt csak a szegény érti meg,
Mert egymáshoz ők örömben és búbánatban hívek.
Tapolcafő (Veszprém)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
