Megérem még azt az időt:
Sírva mégy el kapum előtt;
Megöleled kapufáját,
Úgy siratod a gazdáját.
Elmehetsz már házam előtt,
Nem vigyázlak, mint ezelőtt.
Szólok hozzád egy vagy kettőt,
De azt sem úgy, mint ezelőtt.
Elmehetsz már a kert alatt,
Nem kérdik, hogy ki lánya vagy.
Ha kérdik is, csak azt kérdik:
Hány szeretőd lesz még őszig?
Elmehetsz már énelőttem,
Szeretőt is tarthatsz tőlem;
Meg is csókolhadd éntőlem,
Szemedre sem vetem, szívem.
Tiszavezseny (Pest)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
