A betyárok lóháton szoktak járnyi,
De rabolnyi sűrűn le szoktak szállnyi:
Teli rakom a zsebemet bankóval;
Parancsolom azt a jó bort akóval
Mikó Isten a világot rendelte,
Betyárembert még akkó teremtette.
Betyárember a világon nem vóna:
Parasz(t)gazda imádkoznyi se tunna.
Parasz(t)gazda kimenne a tanyára,
Hat lovábú csak egy kancát talána,
Mer a többit a betyárok elvitték.
Huccu, futom az éldesanyjuk lelkit!
Parasztgazda keresi a hat lovát;
Van is akkó hegyen-vőgyön imádság!
A nyomáson zireg-zörög a tarac
Szegíny ember, egísz nap csak dolgozhatsz!
Parasz(t)gazda keresi a hat lovát;
Van is akkó hegyen-vőgyön imádság!
Úgy széthányja-vetyi minden erejit,
Ha lefekszik, alig tanálja helyit!
Magyarpécska (Arad)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
