– Anyám, anyám, édesanyám,
Mi van a kötényébe?
– Három százas meg egy húszas.
– Adjon egyet belőle!
Veszek vele, csináltatok
Sárgarézből koporsót;
Tetejére, négy sarkára
Ráveretem a jajszót.
Ha meghalok, édesanyám,
Ki fog engem siratni?
A testemet, a lelkemet
A fekete föld eszi.
Elsárgulok, elhervadok
Mint ősszel a falevél.
Édesanyám, be kár volt, hogy
Ekkorára neveltél!
Ha meghalok, édesanyám,
Széles úton vigyetek!
A temető kapujában
Engem le is tegyetek!
Ne sirasson engem senki,
Csak szóljon a gyászharang!
A temető kapujában
Megsirat egy vadgalamb.
Kézdimárkosfalva (Háromszék)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
