Az utolsó harangszóra
Testem beszáll gyászsíromba.
Árvaság száll családomra,
Forró könny hull sírhalmomra.
Megválok én e világtól,
Minden földi vagyonimtól;
Búcsút veszek családomtól,
Elmaradott árváimtól.
A temető lesz nyughelyem;
Megszűnik ott a keservem,
Nem hull többé ott a könnyem,
Bánat sem epeszti szívem.
Búcsút mondtam e világnak,
Többé engem meg nem látnak:
El kell váljak hitvesemtől
S az én kedves gyermekimtől.
Édes társam s gyermekeim,
Testvérim és rokonaim,
Alsó s felső szomszédaim,
Bocsássátok meg vétkeim.
Ha valakinek vétettem
És akinek rosszat tettem,
Engedjétek el vétkeim,
Édes, szerelmes véreim!
Ó, mennyei kegyes atyám,
Hallgasd meg most kérő imám:
Elmaradott ennyi árvám,
Viselj gondot rájuk, atyám!
Most búcsúzom utoljára,
Mennem kell a másvilágra:
Indulnom kell, nincs mit tennem.
Isten, légy irgalmas nekem!
Amen.
Andrásfalva (Bukovina)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
