Azt gondoltam, míg csak élek
Mindig víg napokat érek,
De már látom, hogy nem élek:
Mindig szomorúbbat érek.
Úgy elmegyek, meglássátok,
Hogy a hírem sem halljátok.
Mikor híremet halljátok,
Levelemet olvassátok.
Akkor jutok én eszedbe,
Mikor levél a kezedbe.
Akkor sem jutok egyébről,
Csak az igaz szeretetről.
Erdély
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
