Bakony-erdőn hull a levél, fúj a szél, fúj a szél,
De azért a kuruc vitéz útra kél, útra kél.
Hová, merre? - Felébredtem. -
Esti szellő kérdi tőllem.
Arra megyek kelet felé,
A sárguló hegyek mögé;
Oda az úr táborába, táborába.
Szeged (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
