Békót tettem kis pej lovam lábára,
Mért nem hallgat a gazdája szavára?
Békóba vert engem is a szerelöm:
Kunhalason a legszebb lányt szeretöm.
Volt egy csikóm, ha magam rávetettem,
Száz mérföldre maradt a szél mögöttem.
Debreceni szabadságkor eladtam;
Áldomáskor csakhogy meg nem sirattam.
De nem bánom, rózsámnál van az ára,
Néki adtam kendőre, pántlikára.
- Ne zsugorgasd azt a bankót, jó lélek!
Ád az Isten még többet is, ha élek.
Kiskunhalas (Pest)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
