Dicsérem a Jézust, engedelmet kérek,
Hogy minden szó nélkül e házba betérek.
A szegény pásztor is oda veszi magát,
Ahol a hidegtől melegnek érzi a szobát.
Amint az éjszaka ott kinn legeltettem,
Nem tudom, hogy esett, de majd elrémültem.
Szunnyadtam, az igaz, azért ébren voltam,
Hirtelen valami szép nótát hallottam.
Felkeltett a nóta, és talpra ugrottam;
Ki lehet, mi lehet, azon tanakodtam?
Félrenéztem és nagy tüzvilágot láttam.
Ekkor nekikaptam, és ugy elfutottam,
Szegény pajtásimat örökre elhagytam.
Mohács (Baranya)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
