Éhaj – ments meg, Isten, a katonaélettől!
A bicskámat komiszkenyér-szeléstől;
Komiszkenyér, de savanyó a bele!
Fáj a szívem, mert enni kell belőle.
Éhaj, édesanyám, hol van az az édes téj,
Kivel engem ekkorára neveltél?
Jobb lett volna, adtad volna lányodnak,
Mert a lányod nem viszik katonának!
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
