Galícia gidres-gödrös határa,
De sok kislány átkot mondott reája:
- Átkozott légy, Galícia, örökre!
Csak a babám kijöhessen belőle.
Galícia környes-körül füstölög,
Ferenc József rézágyúja mennydörög;
Szól az ágyú, ropognak a fegyverek,
Most látszik meg, ki a jó magyar gyerek.
- Ezredes úr, a nagy egekre kérem:
Egy katonát állítson ki helyettem!
Adjon neki egypár órát, ha lehet,
Hogy írja meg az én gyászlevelemet.
Gyászlevelem küldöm az én hazámba,
Hagy hallják meg híremet a városba;
Hagy tudják meg híremet a városba,
Meghalt magyar huszár Galiciába.
Októberban jönnek haza a bakák;
Minden anya várja haza a fiát,
Csak engemet nem vár az édesanyám,
Mert tudja, hogy a síromban nyugszok már.
Nyugszok, anyám, nyugszok Galíciában,
Jöjj fel hozzám fekete gyászruhában;
Megleled a síromat a hantjáról,
Fejfámat a fekete pántlikáról.
Jaj, de szépen harangoznak, temetnek,
Egy katonát gyászkoporsóba tesznek;
Nincs harangszó, csak egypár puskalövés,
Ennyiből áll egy katonatemetés.
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
