Ha csakugyan meg kell lenni,
Hogy Szalontát itt kell hagyni,
Hagyok olyan rózsát benne,
Hóttig fáj a szívem érte.
Mikor visznek a falubúl,
Visszanízek félódalrúl,
Ott látom testvíreimet;
Hogy siratgatnak éngemet.
Mikor visznek Várad felé,
Hasad az ég háromfelé.
Néktek, szalontai jányok,
Jó egíszsíget kívánok.
Mikor kis körhajam vágták,
Babám kötőjibe rakták,
Nincsen annyi hajam szála,
Ahány könnye hullott rája.
Idegen főd az én hazám,
Idegenül szólnak hozzám.
Idegen főd a lakásom,
Szalontára van vágyásom.
Nagyszalonta (Bihar)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
