Ha fölül a huszár kesepej lovára,
Levágja csákóját gyászos homlokára.
Levágja csákóját fekete szemére,
Hull a sűrű könnye lova sörényére.
Esik eső, esik, kis pej lovam ázik;
Sárga kantárszáron gyönge kezem fázik.
- Hozd ki, babám, hozd ki kék lángos tüzedet,
Hadd melegítsem föl mögfázott kezemet!
Esik záporeső, ázik a köpenyeg;
Eressz be angyalom, mer mögvesz a hideg!
Vagy a hideg mögvesz, vagy szeretőm nem lösz!
Kettő közül babám, valamöllik möglösz!
Tarcsapuszta (Baranya)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
