Hő ima, szállj fel az égre
Bútól tépett szívünkből;
Kérj vígaszt és enyhületet
A kegyelmes Istentől!
Ha valahol, úgy itten
Nincs más, aki segítsen
Rajtad kívül, jó istenünk.
Oh, ne hagyj el, maradj velünk!
Óh, mily rövid ez az élet,
S végünk mily bizonytalan!
Sokszor elborul felettünk
Oly hirtelen, váratlan.
Egyiket ágyban talál,
Mást úton ér a halál,
És nem ritkán az elemek
Hullámsírba is temetnek.
Íme, ki e koporsóban
Alussza örök álmát,
E kedves nyugvó társunk is
Hullámsírba lelt halált.
Napok tűntek s jöttek el
S szeretti vérző szívvel
Keresték holt kedvesüket
Hullámok közt, hullám felett.
Vajdácska (Zemplén)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
