Hová készültél, szüle
Talán a sírok fele?
Gyászkoporsóba lesz innen indulásod,
Csendes elaluvásod.
Sok öreg társad van ott,
Ki régen elnyugodott;
De tégedet az ég még itt hagyott vala
S most visz a sír angyala.
Igaz, utad hosszú lész,
De nem lészen rajta vész,
Mint itt a földön volt, amelyen szenvedtél,
Amíg el nem vétettél.
Mindjárt elhagyod a házad,
Mivel a sír már mást ad.
De nehezen felejt hű családod téged
És szülei hűséged.
Elszakad kebeletek,
Egymást nem ölelitek.
Elváltok egymástól, ó, de nem végképpen,
Hanem aludni éppen.
A sír lesz ez alvóhely,
Egykor oda mentek el
Ti is s együtt támadtok fel dicsőségben,
Együtt lesztek az égben.
Vajdácska (Zemplén)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
