Hozd fel, Isten, azt a napot,
Hogy süjse fel a harmatot!
A harmatot a mezőkről,
A bánatot a szívemről.
Felsütött a nap sugára
Minden ember ablakára.
Jaj, istenem, mi az oka,
Az enyimre nem süt soha!?
Sír a szemem, hull a könnyem,
De igazán fáj a szívem.
Feljött a nap, szépen ragyog,
Búval kapott s aval hagyott.
Gyimesközéplok (Csík)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
