Im, látod világ voltát
Hirtelen változását,
Testednek hervadását,
A halál kemény voltát.
Ezt ki gondolta volna,
Hogy ma lelkem kimulna,
Testemtől elbucsuzna,
Hosszu utra indulna.
Oh szerencsétlen óra,
Keserüség pohara,
Miért ejted sirásra,
Szüléimet bánatra?
Hová lett én szépségem?
Hová lett erősségem?
Virágzó ékességem?
Hová lett frisseségem?
Oh te kegyetlen halál,
Mely hirtelen levágtál,
Csak vigadnom sem hagyál,
Ifjuságomtól megfosztál!
Jajgatnak én szüleim,
Bánkódnak jó barátim,
Nyájaskodó társaim;
Látván hideg tetemim
Elhagyok mindeneket,
Kedves jó ismerőseket,
Éltesse Isten őket,
Vigasztalja szivöket.
Rajtam ne bánkódjatok,
Hogy koporsóban láttok;
Leszek itt is társatok,
Azt inkább gondoljátok.
Engem ti is követtek,
El nem kerülhetitek;
Itt megvárlak benneteket,
Erre jól készüljetek!
Óh én édes Istenem!
Te vagy én üdvösségem.
Neked ajánlom lelkem,
Légy mennyben dicsőségem.
Engedj az élet után
Feltámadást nagy vigan,
Országodat láthassam,
És örökké birhassam!
Ámen.
Kapuvár (Sopron)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
